Konokul dobolt az esõ az ablakon
Halkan koppant az asztalon
Egy könnycsepp, az utolsó talán
Mikor kopogtak ajtaján

Kerestél, hát itt vagyok
látom mindenki elhagyott
Ne szólj semmit, elhiszem
hiányoztál te is nekem

Kinyitotta és egy kisgyerek állt ott
Halkan köszönt, mosoly játszott
Az arcán, végignézett magán
S csak annyit szólt : Megismersz még talán

A képre nézett a polcon a szüleivel állt ott
A gyerekre újra és amit látott
Annyira szörnyû volt, de szép
Kinyújtotta felé két kezét

Rég nem láttalak, s hiába vártalak
Pedig benned éltem, de nagyon féltem
Sokáig bújkáltam elõled
Nem akartam látni mi lett belõled
Mi lett a jövõbõl amit vártál ?
Mit csináltál, mit csináltál ?

Mit csináltál belõlem
Nem bújkálhatsz többé elõlem
Felelõs vagy azért a gyermekért
Aki voltál, felelõs mindenért !

Hátsó szándék: fénykép a polcon